3.rész

A jobb oldalamon ülő kisfiú  (olyan 8 év körüli) eléggé izgatottnak látszott,csoda,hogy vissza tudta fogni magát nehogy megérintse az egyik sebemet.A bal oldalamon ülő lány (olyan 12 év körüli) boldogan nézett,őt izgatottabbnak éreztem,de mivel ő már nagyobb volt nem látszott rajta.
Egyszer csak a kocsi lefékezett és a nő megint a karjai közé fogott,majd elrohant az épület felé ami ismerős volt:a fehér falak,a színes tábla,a sokféle illat,ide hozott a régi gazdám amikor a vaddisznók megtámadtak és a kétévente kapott oltásomkor.
A nő berohant velem a széles ajtón és rögtön berontott a vizsgálóba.Ott éppen egy macskát oltottak.Az orvos mogorván nézett a nőre amíg meg nem látott a karjaiban.Beszélt egy kicsit a macska gazdájával majd ami után a macskát beszuszakolták a hordozójába lefektettek az asztalra.Ott az állatorvos megvizsgált majd megszólalt:
-Ezeket a sebeket rögtön kezelni kell és a jobb mellső lábában elrepedt az egyik csont.Most rögtön műteni kell.
A nő bólintott majd kiment a váróba.
Az orvos beadott egy injekciót és én lassan álmosodni kezdtem.
...
Az első emlékem ezután,hogy egy meleg szobában fekszek egy pokrócon betakargatva,a lány mellettem ül és figyel. Tekintetében a vidámság és az aggódás tükröződött. Sötét barna,vállig érő haja belelógott az arcába. Lassan nyújtotta felém a kezét és én rettegtem,hiszen addig ha felém nyúltak akkor biztos voltam benne,hogy megütnek,így hát megpróbáltam felállni de összeestem. A lány meglepődött és még aggodalmasabban nézett,majd visszafektetett és betakargatott újra. Addig ült mellettem míg negyedóra múlva fel nem álltam és ki nem totyogtam az ajtóig és kaparni nem kezdtem azt.Gondoltam:Már túléltem egy csatát,most csak ki kell jutnom és mindnél messzebb kerülni a vadászlaktól,az őszi erdőtől.
-Nyugi kutyus,feküdj vissza!-mondta a lány.-Kérlek!-folytatta de engem ilyen könyörgéssel sose lehetett leállítani,én csak akkor csinálom azt amit mondtak nekem ha én akartam.
Egy kis idő után feladtam,csak összekoszoltam az ajtót,ekkor tértem teljesen magamhoz:Valami fehér textil volt az egyik lábamon,az izgatott kapirgálás miatt eléggé fájni kezdett.De egy kellemesebb dolgot is észrevettem:Nem volt rajtam a nyakörvem.

2.rész

Hátra fordultam,egy nagy árny volt mögöttem ami lassan belépdelt a lámpák által megvilágított területre.Nagy izmos kutya volt,körülbelül háromszor akkora mint én,lassan lépdelt felém,fekete szőrén meg-meg csillant az utcai lámpa fénye.
-Mit keresel itt?!Ez az én területem!Nem szeretem a betolakodókat.
Megmakacsoltam magam és mélyen a szemébe néztem,közelebb léptem hozzá.
-Én meg az agresszív magányos farkasokat!Inkább örülnél,hogy egy szuka jött a területedre!
Mérgesen nézett rám,izmai megfeszültek és idegesen remegett.Majd válaszolt:
-Én csak a területemet védem,itt csak egy kutyának van élelem!
-Én akkor sem megyek innen!-mondtam makacsan,nem szerettem ha valaki megmondja mit csináljak.

Elrugaszkodott és nekem rontott.Drótszőröm az első harapások alkalmával megvédett,de a hatodik alkalmával nem,szemfogai a vállamba fúródtak.Éles fájdalom hasított belém és ezt kihasználva a kan a nyakamon megragadva rángatni kezdett majd levágott a földre.Majd újra harapott.Ezúttal a nyakamba ami pokoli fájdalmat okozott,éreztem,hogy a vér lefolyik rajtam.Fogást kerestem rajta, megharaptam a mancsát,a kutyák gyenge pontját.A kutya meghátrált majd otthagyott annak láttán,hogy gyenge vagyok és nagyon vérzek.
Amikor eltűnt a színről nagyon megijedtem.Már sötét volt és az elvérzés fenyegetett.Lassan elindultam,hogy keressek valamit amire ráfeküdhetnék.Az egyik sikátorban találtam egy kopott rongyot amire szinte rá estem.
Tudtam,hogy ez az éjszaka hosszú lesz és lehet,hogy nem élem meg a reggelt.
Csoda volt,hogy reggelig kibírtam,a rongy tele volt vérfoltokkal és én az alváshiány miatt már fel sem tudtam állni.A szemeim majd leragadtak,de rémképekkel képes voltam fent tartani magam.
Láttam ahogy nagy autók elhajtanak az úton és eleinte nem akartam,hogy észrevegyenek,hadd feküdjek ott.De az ösztönöm azt súgta,hogy fel kell hívnom magamra a figyelmet,hátha tudnak segíteni.
Amennyire tudtam mozgolódtam és nyüszítettem,de semmi.Csak elhajtottak mellettem,nem voltam elég hangos.Feküdtem és néztem őket,erre gyerekek hangját hallottam:egy kocsi haladt a kőúton lehúzott ablakkal.Ahogy bírtam ugatni kezdtem,majd nyüszíteni.Egy nő nézett ki az ablakon,ahogy észrevett kirohant egy lepedővel.
-Jaj édesem!Mi történt veled?-a vállig érő barna hajú nő gyengéden felemelt és bevitt a kocsiba,néhányszor tüsszögött közben.A hátsó ülésre fektetett két gyerek közé.
-Ne nyúljatok hozzá,minden érintés fáj neki!-szólt rájuk majd gyorsan beugrott a volán mögé és a város belseje felé hajtott velem.

1.rész

Ősz volt,a fákról már lehullottak a levelek,csak néhány levél ékeskedett a csupasz ágakon.Az avar zörgött mancsaim alatt.Megálltam egy pocsojánál és belemártottam mellső mancsaim míg megnéztem magam a zavaros vízben.A szőröm koszos volt és összeállt,a "szakállamba"kis gallyak töredékei és sár ragadt.
A víz hideg volt és nem élveztem a kedvenc mókámat,hogy bevizezzem a mancsom.Továbbindultam.
Csönd volt,élveztem,hogy végre szabad vagyok és nem munka miatt vagyok az erdőben.Egy vadászkutya élete nem móka és kacagás,főleg akkor ha egy kemény tulajdonosa van aki nem dicsér de annál inkább büntet.Egyszer már elszöktem tőle, de akkor visszavittek hozzá,sajnos ismertek és azóta a nyakörvemre is tett egy bilétát a nevemmel és a számával.
Ekkor ugrott be:egy alacsony ággal leszedhetném a nyakörvet!Körülnéztem.Néhány méterrel arrébb megláttam a tökéletes ágat,odarohantam.Egy ugrással felakasztottam a bőrszíjat.De elszámoltam magam,az ág túl magasan volt és a nyakörv túl szoros volt.Fuldokolni kezdtem ,csak azon foglalatoskodtam,hogy lecsúsztassam az ágról az egyetlen múltamat igazoló tárgyat.Fél perc múlva sikerült is és én a levegőt kapkodva feküdtem a földön.Elkeseredtem,nem tudtam megszabadulni az utált nyakörvtől,így ha valaki megtalál megint visszavisz, ha sikerül elkapnia.
Amikor már fel tudtam állni elindultam tovább,de már nem az ösvényen.
Az erdő túl csöndes volt,talán azért, mert most nem hallottam a nagydarab ember lépteit a hátam mögött. Nekem ez már a szabadsággal egyenlő volt.
Láttam egy nyulat és ösztönből üldözőbe vettem.Amikor eltűnt a szemem elől egy ismeretlen erdő részen találtam magam, néhány száz méterre ritkulni kezdett az erdő így arra mentem,közben egy kis földútra tévedtem.A föld egyre kövesebbé vált és a város szélén találtam magam.A felkapcsolódott utcai lámpák fényében láttam a nyírkos betont és a kis házakat.Már fordultam volna vissza amikor morgást hallottam......